Ez az oldal sütiket használ. Kérem, engedélyezze őket, hogy zavatalanul böngészhessen az oldalon.

A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. További információ

Elfogadom

Az Európai Uniós törvények alapján tájékoztatnom kell arról, hogy ez az oldal sütiket használ. A sütik, vagy "cookies" olyan kis fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a böngészőben, ezzel megkönnyítve és gyorsítva az oldal olvasását. Ezeket a sütiket a böngészője beállításaiban letilthatja. Ha ezt nem teszi meg, illetve ha most az "Elfogadom" gombra kattint, akkor beleegyezik az oldalon a sütik használatába.

Köszönöm szépen a megértését, és további jó olvasást!

cartoon chocolate chip cookie


Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 780

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 1915

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2622

Deprecated: Array and string offset access syntax with curly braces is deprecated in /chroot/home/uzletiut/talentummobile.hu/html/administrator/components/com_komento/includes/stylesheet/compilers/lessc.php on line 2676

Lukváry Töhamér barlangjában borongott. Nem volt ebben semmi szokatlan, mindig ezt tette. A barlang sötét volt és nyirkos, ugyanakkor megnyugtatóan meleg. Itt jókat lehetett borongani.
Töhamér valójában mást se csinált, csak merengett és sóhajtozott. Néha papírt ragadt, és leírta, ami eszébe jutott. Írt az igazságtalanságról. Írt a szegénységről. Írt a jogtalanságról. Gyakran jól és szépen. Aztán papírtekercseit gondosan összetekerte, és a fiókba süllyesztette. Esetleg a lába alá rugdosta.
Töhamér roppant szomorú volt, mert senkit nem érdekelt, amit ő írt. Pedig csodálatos volt költészete, megdöbbentőek sorai. Mégse jött soha senki a sötét és nyirkos barlangba, hogy megdicsérje őt.
Néha a szél felkapott egyet-kettőt a lába körül összegyűlt tekercsek közül, és kifújta a napra. A sugarak szépen felragyogtak a fehér papíron, és megcsillantották a tintát. A katicabogarak és a hangyák vígan mászkáltak rajta, míg végül egy-egy madár felhasználta a puha anyagot, hogy fészkében jobban melegedjenek a kis fiókák.
Lukváry Töhamér időnként megszólította az isteneket. Az ő isteneit, akiket rajongásig tisztelt. Tőle messze laktak ezek az istenek, és roppant módon elfoglalta őket saját nagyságuk, és annak fenntartása. Valójában jóindulatú istenek voltak, de nekik se volt könnyű a helyzetük: mindig újabb és újabb istenek érkeztek, és könnyedén a Tartaroszban végezhették, ha nem figyeltek. Így hát ritkán hallották meg Lukváry Töhamér sóhaját. Néha egy-egy dícsérő szót azért juttattak neki, de hát többre igazán nem futotta az erejükből.
Lukváry Töhamér ilyenkor a fellegekben járt. Napokig elfelejtett borongani is, és merengés helyett megkockáztatott némi álmodozást is. Aztán megkordult a gyomra.
Eleinte mérges volt az éhségre, aztán megszokta azt is. Hiszen ez dicsőség. Hallotta, régen az istenek is éhezve kezdték. Ez lesz a jó út, az éhezés vezet az istenséghez! És ilyenkor boldogan tovább borongott. És megerősödött hitében: minden elnyeri a maga jutalmát, és ezért nem kell tenni semmit! A valódi érték majd feltör, mint a búvópatak! Csak meg kell szenvedni érte.
Egy szép napon egy ember tévedt a barlangba. Teljesen véletlenül, hiszen Töhamér barlangjának bejáratán semmi se jelezte, hogy itt valami történik, valaki szenvedésből épít falakat. A gyanútlan látogató Töhamérra villantotta zseblámpáját.
- Kérem tegye el! Ez túl világos! Egyáltalán, kicsoda maga?
- Elnézést kérek! - mivel udvarias volt a látogató, a földre irányította a fényt. - Olvasónak hívnak.
- Miféle szerzet maga? Mit akar tőlem?
- Magam sem tudom... Jé, mi ez itt a lábánál? Talán egy novella?
- Hozzá ne nyúljon! Maga ezt úgyse értheti meg!
A látogató azonban már felvette a papírost, és a lámpa fényénél olvasni kezdte.
- Dehát ezt érdekes... Hmmm... mond vele valamit. Tudna nekem még ilyet adni?
- Hogy képzeli? Az istenek szerint ezek még nem érettek meg a nyilvánosságra! Nekem tökéletes minőséget szabad csak a napvilágra hoznom! Faragatlan tuskó!
- Ez esetben elnézést kérek. A viszontlátásra.
Így hát Lukváry Töhamért magára hagyta az Olvasó. Többet nem zavarta senki.
Életét éhezve, magányosan, egy borongós sóhajjal zárta be. Boldog volt.
Rajta nem segíthetett senki.

Comments (2)

This comment was minimized by the moderator on the site

hát ez zseniális Imááádom :d

Ági
This comment was minimized by the moderator on the site

Örülök, ha tetszik!

Hegyesi-Kovács Katalin
There are no comments posted here yet

Leave your comments

  1. Posting comment as a guest. Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location
Go to top