Izgalmas élményben lesz része. Érdemes volt hónapokig készülődni!
Mind a tizenegyen megjelentek a találkahelyen. Utolsó ellenőrzése a felszerelésnek és gyalogosan folytatták az utat. Magasan állt a nap, mire a bozótosban megbúvó bejáratra bukkantak. Hirtelen szakadt rájuk a sötétség, ami hamarosan félhomállyá szelidült.
Rex kiskorától hallgatta a mendemondákat erről a titokzatos helyről. Most végére járhat mi az igazság! Érdemes volt elvégezni a barlangász szakot, íme nekik jutott a feltárás feladata. Rex minden követ megmozgatott, hogy bekerüljön ebbe a csapatba. Társainak fogalma sincs a hely jelentőségéről! Szerencsére, mert talán nem vállalkoztak volna…
Rex egy elhagyott tanyán találta a régi, szakadt térképet, amit senkinek sem mert megmutatni. A faluban híre járt, hogy az akasztott ember, akit a határban találtak, nem magától végezte kötélen. Volt segítsége, aki aztán rendesen kirabolta. Tudni vélték, hogy szökött rabokról van szó, akik bizony nem akartak osztozni a rég eldugott kincsen. A mendemonda majdnem teljesen fedte a valóságot.
Két gengszter valóban eldugta a rabolt aranyat. Szabadulásukkor versenyt futottak az idővel, aki hamarabb ideér, azé lesz minden. Egy bökkenő volt, mindegyikük csak a térkép felével rendelkezett. Eredetileg ebben állapodtak meg. A hosszú börtönévek elkérgesítették a szívüket, eltökélték, hogy nem osztoznak! Ennyi kínlódás után egyedül akarták élvezni a jólétet. Titkot is csak egy ember tarthat igazán, amit ketten tudnak, az már nem titok! Rex évekig bújta az újságokat és egy alkalommal kis hírt talált: furcsa emberi maradványokat találtak a harmadik határban! Akkortájt senki sem tűnt el a környéken, az áldozat máig ismeretlen maradt. Rex benne sejtette a második gengsztert. Ha mindez igaz, akkor a kincs gazdátlanul hever és nála van a nyomra vezető, összeragasztott térkép! Sokat töprengett mire megfejtette a titkos szöveget. Már fejből tudta hány lépés a folyosó baloldali mellékágában, és mennyit kell felfelé mászni… sajnos a bejáratot évekre lelakatolták, nehogy valaki odavesszen.
Rex egy híján tíz évet várt erre a napra!
Már mindenki megszokta a félhomályt, zseblámpáikat szórványosan használták, nehogy az esetleges denevéreket megzavarják. Mindenkinek megvolt a feladata: mérték a folyosók hosszát, szélességét, levegő és talajmintákat vettek, fotóztak. Lassan haladtak előre. Már délben bebizonyosodott, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. A mélyből erős huzatot észleltek, sőt vízcsobogás is felhallatszott! Több emeletnyit ereszkedtek le, de nem értek a fenékre. Rex folyton a baloldali folyosót kereste, ezért harmad magával fent maradt. Innen próbált jobb fotókat készíteni… Végre a keskeny párkány baloldalán egy alig látható benyíló folyosóvá szélesedett!
- Helyben vagyok! - lelkendezett Rex.
Nem akarta, hogy kövessék ezért bokaficamot színlelt. Kérte, hozzanak segítséget, és amint a másik két barlangász elment, Rex átkutatta a folyosót, felmászott a kijelölt helyre és lázasan nekiállt kutakodni a kőtörmelékben. Félig lógva rádöbbent, hogy ez nem vezet eredményre, sőt valóban megsérülhet, ha lezuhan az omladékkal. Visszament és az ujjára szerelt kis lámpásba bámulva megvárta a segítséget. Hoztak fáslit, betekerték a “sérült” bokáját és folytatták a munkát.
Hazafelé elgondolkodott, és rájött, hogy a kincs megtalálása mégsem lesz egyszerű. Talán a csapat együttes erővel képes lenne eredményesen keresni, holnap előterjeszti a javaslatot.
Mondókáját általános kacagás fogadta, csak később jöttek az ötletek szép sorban, egyesével. Harmadnapra mindenki bevállalta a keresést. Abban is megegyeztek, hogy a főnökségnek csak az eredményről fognak beszámolni, ha lesz egyáltalán eredmény… Minden műszak után rászántak egy órát, hogy a felosztott, személyre kijelölt, területükön kutassanak a kincs után. Harmadik héten Rex szomszédja talált egy aranypénzt! Aztán semmi többet. Hazafelé bementek sörözni, hogy megünnepeljék a diadalt. Egy öreg régészbe botlottak, aki esténként mesékkel szórakoztatott akárkit, aki fizetett neki egy sört. Alex nem bírt magával és elétette az aranypénzt. Az öreg felhorkant, azt hitte rossz vicc. Ahogy közelebbről megnézte kis híján szívrohamot kapott! Dadogva mutogatott, hogy ez bizony római kori arany, múzeumban a helye! Esztétikai értéke messze felülmúlja az arany értékét. Alex csak tátogott, mindenki odasereglett. Rex bevallotta, hogy kincset kerestek és ezt találták.
Másnap a régész is eljött velük a barlangba, és egy foszló zsákban megtalálták az ott rejlő összes aranypénzt. Rex ekkor már nem gazdagságra gondolt, hanem a dicsőségre, amivel beírták nevüket a kisváros történelmébe…